Az első éves biológiai oktatás után néhány évig nem hallottam genetikáról, negyedéves koromban viszont Árvay Sándor professzor előadásai hatására beleszerettem a szülészetbe és ekkor fogalmazódott meg bennem először, hogy a szülészet tárgyát, a magzatot és a genetika tudományát összehangoljam. (Magamban ezt magzati orvostudománynak neveztem.) A következő 2-3 évben ezért elkezdtem azon dolgozni, hogy a Szülészeti Klinikára kerülhessek. Ebben elsősorban Jakubecz Sándor tanársegéd volt segítségemre, aki éppen morfológiai szakirányú munkacsoportot szervezett, és az Anatómiai Intézetben diákkörösként eltöltött éveimet ígéretesnek gondolván, elkezdett lobbizni érdekemben Árvay Sándor professzor úrnál. A Szülészeti Klinika társas összejövetelére meghívta zenekarunkat és Árvay professzor szaxofonosként látott illetve hallott először. A végzésünkkor a rendkívül demokratikus érzelmű Juhász Pál pszichiáter és neurológus professzor volt az egyetem rektora, aki kizárólag az egyetemi évek alatt nyújtott teljesítményünk alapján osztotta ki az állásokat. Egyenként mentünk be az általa elnökölt bizottsághoz és megmondhattuk, hogy milyen állást szeretnénk. Akkoriban a szülészet volt a befutó, így én is mint évfolyamelső és a második is a szülészetet kérte és kapta. Így kerültem Gardó Sándor barátommal 1966. szeptemberben Árvay Sándor professzor klinikájára és Jakubecz Sándor morfológiai munkacsoportjába.
Árvay professzor korán megérezte a citogenetika jelentőségét és hasznosíthatóságát a szülészetben és a nőgyógyászatban, s egyik munkatársát már korábban elküldte Schuler Dezső professzorhoz, a pesti gyermekklinikára tanulmányútra. Ő azonban hamarosan elhagyta az országot mielőtt Debrecenben bevezette volna a módszert, így hát Gardó Sándorral együtt nekünk adatott meg, hogy szövettenyésztést és kromoszómavizsgálatot Pesten tanuljunk, egyrészt Schuler Dezső professzortól, másrészt Törő Imre professzor támogatásával Török Ottilia kutató biológustól.
Miközben szorgalmasan igyekeztem a szülészet és nőgyógyászat elméleti és gyakorlati alapjait elsajátítani, minden szabad időmet tudományos kutatómunkára fordítottam. És akkor egyszer Szabó Gábor professzor felhívott telefonon, hogy felkereste egy házaspár, akiknek vérzékenységben szenvedő két fiúgyermekük meghalt és meg tudnám-e határozni koraterhességben a magzat nemét, mert csak leánymagzat esetén mernék vállalni egy újabb terhesség kiviselését. Fel volt adva a lecke, segíteni is akartam, de főleg bizonyítani, hogy alkalmas vagyok a feladat megoldására. És akkor hozzáláttam életem első tudományos kísérletsorozatához.
Következik: 2. A szexkromatin
Honlap:http://www.maternity.hu
Kövessen minket a FB-on:http://www.facebook.com/maternityklinika
Mezőkövesden 1960-ban érettségiztem, és akkor szeptemberben kezdtem el tanulmányaimat a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. A genetikáról érdemben először, első éves orvostanhallgató koromban, Szabó Gábor professzor előadásain hallottam. Akkor ő 33 éves volt, jóllehet párttámogatással, de szakmailag egyértelműen megérdemelten lett a Biológiai Intézet alapítója. Rajongva hallgattuk végtelenül elegáns előadásait, és bátor bejelentését, hogy nincs nyugati és keleti genetika, hanem genetika csak egy van. Megtalálta a módját, hogy óvatosan, de világossá tegye a sztálini diktatúra kreatúráiról, Micsurinról és Liszenkóról alkotott véleményét, és meggyőzött bennünket arról, hogy nem lesz a búzamagból rozs, ha öntözik és árpa, ha jobban öntözik. Gének pedig igenis vannak. Megtanította nekünk a Mendel által leírt öröklődési törvényszerűségeket. Akkoriban már bizonyított tény volt az örökítő anyag szerkezete, Watson és Crick 1953-ban közölték a DNS (dezoxiribonukleinsav) kettős spirál felépítését, Tjio és Levan pedig 1956-ban, hogy az emberi kromoszómaszám nem 48, mint addig hitték, hanem 46. Jóllehet akkor a tudományos információk terjedése nem percekben volt mérhető, mint manapság, de az eredmények bejelentéséhez a keleti blokkban bátorságra volt szükség. Különösen értékelendő ez, ha belegondolunk, hogy a Szovjetúnióban Sztálin több ezer természettudóst kivégeztetett, mert eredményeiket és gondolataikat nem rejtették véka alá, és nem csatlakoztak a politika által elvárt áltudományos vonulatokhoz. (Ennek bizonyító képsoraival Kanadában 1994 szeptemberében a montreáli FIGO világkongresszuson szembesültem.)
Tisztelt Látogatóm!